marți, 17 martie 2009

♀●Utolso lehelet...



Szaladott szivszorongva.Felelmei tetopontot ertek.S most itt van elottem…rohan,gondolja nem kapom el.Ezek szerint ma van iteletnapja.Hogy miert uldozom?Eletem maga a pokol…elohalottat csinalt belolem mikor mindenemet eltulajdonitott.Most hat szaladjon!Nem gyorsabb pisztolyom golyoinal.
Lottem…laba verzik…faj,de nem all meg.Essel ossze!Masodik golyom combjat kapta…
Ejjel van.Azt utcan csak egy lampa eg…az alatt fekszik o.Szemei vermesek s fogai csikorognak.Reszket.Szep szoke haja most mar poros,ajkai sarosak…sokaig vadasztam.Konnyezik.Mily jol esik ez a latvany!
Sajat verenek pocsojajaban fekszik,kezevel osszekulcsolva…Imadkozz!Hallgasson meg istened,mert tolem nem kapsz sajnalatot!
Cipoi elszakadtak,akar egyszer aranyszallal himzett makulatlan ingje.Gazdag volt…volt.Az utcai lampa gyenge fenye patetikus arcat vilagitotta.Vilagitson!Lasd fenyesnek halalod!Harmadik dorelyem orokre megnyugtat!!Igy hat felemelem fegyverem…megcsokolom azt.Koszonom!
Az allat epp akkor tatotta ki szajat,hadd halljam utolso szavat.En annal konyortelenebb vagyok.

Csak utolso lehelete szallott el…lelkevel az ejjeli csendben.

Un comentariu: