♀● Mikor nem lehetsz onmagad

Erzed, hogy......folyt meg egy erzes,oly kinzo gondolat,mi nyugalmadat mergzavarja ........s vegul...egyedul maradsz..te,elhagyatott lelek kit minden gondolat emeszt s bant...senkivel melletted,senki kinek vallan sirjal,kivel fajdalmaidat megoszd s ki elfogadjon.........csak elfogadjon.

Fogadjanak el amilyen vagy:vad,szabad,szokimondo s megis szereto.Mi tortenik?Miert nem szeretnek ugy,amilyen vagy?

S elvesztel a multba remelkedven,hogy a jovo szebb lesz, s megvaltozol.......azert, hogy ne maradj elhagyatottan...csak ezert...csakis ezert.S harcolsz......hogy vegre veszitsd el a korvonalaidat,a szinedet......a jellemedet,legyel egy a kornyezeteddel,egy a tobbivel s minden szavad dallama csengjen ossze a tomegevel,avval a tomeggel amelyik kitagadott egyszer...egy nap........egy pillanat alatt,meg nem gondolvan azt,hogy sebeid,miket akkor szereztek szamodra,valamikor begyogyulnak.

Hallgatsz,de magadban ordibalsz.......elzarkozott onmagadban,mivel nincs oly szemely ki meghallgat.

Nekem mondd el...halljam hangodat.....erezzem,hogy van meg remeny s lassam szemeidben,hogy nem akarod......nem akarsz megvaltozni,mert nem erdemes.

S csak annyit fogok neked mondani,hogy szeretlek.Szeretlek amiert vagy,amilyen vagy,mert ertem vagy......vagy.......voltal......s leszel.

Nem hagylak el!